A puszta ész határain belül
Összefoglalásnak
és együttgondolkodásnak szánjuk az alábbiakat:
A
beavatott gnosztikus elit nyilván a „hívőiknél” sokkal
rosszabb mentális állapotban van, s nem csak Orbán Viktor. A
gnoszticizmus a vakhitre épül, onnan kirángatni szinte senkit sem
lehet, mert a gnosztikus elitben már senkinek sincs józan
esze. A gnózis olyan, mint a kábítószer, s
hasonló tüneteket is okoz. Az a sajnálatos különbség, hogy a
„leszoktatás” nem olyan „egyszerű”, mint pl. a heroinfüggő
esetében. Tudnunk kell, hogy a gnosztikus elit a maga erejéből nem
tud már megszabadulni. Bár az ő állapotuk sem egyforma, mert a
beavatásnak fokozatai vannak: a csúcsokon lévőek gyakorlatilag
menthetetlenek. Legalábbis ember nem tud rajtuk segíteni, csak a
Jóisten. Ezért mondjuk, hogyha segíteni akarunk rajtuk,
valószínűleg inkább papot kell hívnunk, mint orvost.
Fontos
tudnunk, hogy a gnózis eltitkolhatatlan jeleket üt az emberre:
- Egyik
legjellemzőbb tünet, hogy a gnosztikus elit spirituális
boldogságot él át, ami cinikus-magabiztos könnyed
derű benyomását kelti (egy kicsit hasonló az
örökmosolyú Buddha-szobrokhoz), s gyakorta észlelhető az
indokolatlan örömködés, az ún. boldogoskodás is. Ez a
kormánypárti elit több tagjának is kifejezetten sajátja. Nem
kell megértenünk, hogy minek örülgetnek – mert ők sem tudják:
ez a gnosztikus téboly jellegzetes tünete: van, és kész.
- A
másik jellemző tünet lehet ennek pont az ellenkezője: az
eredetileg emberibb emberek lelke ugyanis nem bírja elviselni a
gnosztikus útra térést, az értelmük mélyén pislákol még
némi fény, s ezért súlyosan depresszióssá válnak.
A szinte szenvedést jelző állandó rosszkedv az
arcukra is kiül, mert már nincs erejük a lelküket megszabadítani
(lelkileg haldokolnak). Ezt is látjuk a kormányelit több tagján.
De ettől még ezek nem jobb emberek, mint a Buddha-mosolyú
társaik.
- Már
az ókortól kezdődően előfordulhat a kívülről
bevitt kábítószerek használata is, amennyiben
az illető gnosztikus külső szerek nélkül nem tudja elérni a
gnózis bódulatát, vagy amennyiben nem bírja elviselni a lelke
elvesztését. Erre is van példa a kormánypártokban, s látjuk is
némelyeken a szerek hatását.
- Jellemző
még a veszélyérzet hiányából adódó, végletekig menő
vakmerőség, ami az anyagi világ fölötti lét képzetéből
fakad, azaz az anyagi világ jelentéktelennek látása miatt
következik be. Ez szintén jellemző a kormányelit legtöbb
tagjára.
- Ugyanígy
az anyagi világ fölötti létből fakadó érzelmi közöny,
a teljes érzéketlenség embertársaik fájdalmai, szenvedései
iránt, az empátia-képtelenség; az erkölcs, a morál, a
tisztesség fogalmán túli létállapot. Ez pedig
a gnosztikus elit tagjai közül szinte kivétel nélkül mindenkire
jellemző.
- A
keresztény eretnek gnoszticizmus speciális tulajdonsága a
megtévesztés, a hazugság, amely ab ovo, a létéből eredő, s
amely a gnosztikus személy jellembeli tulajdonságává válik
szinte kényszeres cselekményként. Valószínűleg e körbe
tartozhat a túl-verbalitás, a szétbeszélés – ha tetszik – a
papagájkommandó-effektus is; legalábbis a gnosztikus eretnekek
jellemzője a „szónoklat”.
- Jellemzőjük
még az ún. „üvegfalak közé zárt lélek” szindróma:
nézik, de nem látják a világot, hallják, de nem értik a
szavakat, nem képesek fölfogni a történéseket, a rajtuk kívüli
objektív valóságot, nem értik a számukra „külvilág”
játékszabályait, ezért általában nem is képesek
szabályszerűen reagálni (hamarosan már semmire sem).
- A gnosztikus elit, szükségképpen elveszti a realitásérzékét, a valósággal való kapcsolatát, mivelhogy „megszabadult” az anyagi világtól. Ez nyilván azt jelenti, hogy nincs fogalma már a valóságról, nem tud már a realitás talaján maradni, nem képes már racionális döntéseket hozni. A döntései egy egészen másik kategóriában, másik dimenzióban logikusak ugyan – de a ratio területén nem azok. Így pl. „logikus”, hogy a gnosztikus istenembert üldözik, következően „logikus”, hogy muszáj kiprovokálnia az üldözést, mert be kell teljesülnie a gnózis-logikának: az üldözött, megkínzott istenember győzelmének: a feltámadásnak.